Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Barta József életének 71. évében, 2019. augusztus 21-én elhunyt.
Dr. Barta József 1947-ben született Szolnokon. Egyetemi tanulmányait a gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karán végezte. Pályafutását 1971-ben kezdte a Kertészeti Egyetemen tudományos gyakornokként, ahol 1977-ben Konzervtechnológia és Élelmiszeripari műveletek és gépek szaktudományból „A paradicsom gépi betakarításának hatása a konzervipari előfeldolgozó műveletekre” címmel egyetemi doktorátust szerzett. 1989-ben az MTA odaítélte a mezőgazdasági tudomány kandidátusa címet. Disszertációjának témája „A csicsókára (Helianthus tuberosus L.) alapozott nagy fruktóztartalmú termékek előállításának technológiája” volt.
Az Élelmiszertudományi Karon 1997-1999, valamint 2007-2011 között tudományos és nemzetközi dékánhelyettesként is tevékenykedett. Oktatóként végig kísérte a jelenlegi élelmiszermérnök képzés létrejöttét. Több, alapozó tantárgy tematikáját dolgozta ki, mely során különleges érzékkel ötvözte a technológiai és a gépészmérnöki ismereteket, új szemléletet teremtve ezzel a kar oktatási módszertanában. A több mint 40 éves oktató munkája során több száz szakdolgozat, diplomamunka, TDK és doktori dolgozat témavezetője volt.
Több évtizedes önálló tudományos tevékenysége a zöldség- és gyümölcsfeldolgozás fejlesztését, technológiai tervezését, új technológiák bevezetését célozta. Kutatási témái elsősorban a nagy fruktóztartalmú koncentrátumok előállítására, funkcionális élelmiszerek - oligofruktóz tartalmú új élelmiszerek - előállítási technológiájának kifejlesztésére, az egészségmegőrzés és a gyógyélelmezés elősegítésére irányult. További kutatási témája az új élelmiszeripari nyersanyagforrások feltárására, és feldolgozási lehetőségeinek elemzésére fókuszált, többek között nevéhez fűződik az inulintartalmú növények feldolgozásának megalapozása, valamint a teljes körű, hulladékmentes hasznosítás kidolgozása is. 1983-1990 között négy bejegyzett szabadalomnak volt társszerzője. 2003-ban közreműködőként két államilag elismert inulintartalmú növény (Tápiói sima csicsókafajta és Tápiói korai csicsókafajta) nemesítésében és értékelésében vett részt.
Sok évtizedes tudományos munkásságáról közel negyven könyvben/könyvfejezetben számolt be. 2000-ben a Mezőgazda Kiadó gondozásában megjelent „A gyógyító csicsóka” c. könyv, melynek egyik társszerkesztője volt. 2006-ban a Blackwell Publishing kiadó felkérésére a „Handbook of Fruits and Fruit Processing” című könyv szerkesztését vállalta, mely kötet 2012-ben bővített témákkal újra kiadásra került.
Több hazai szakmai szervezetben is közéleti tevékenységet vállalt, részt vett a Poliszacharidkémiai Munkabizottság, a Nemzeti Szabványosító Műszaki Bizottság és az MTA Agrártudományok Osztályának munkájában. Ezen kívül a nemzetközi Inulin Scientific Committee és a European Fructan Association tagja volt, valamint nemzetközi kapcsolatokat ápolt számos külföldi egyetemmel is.
Több tudományos egyesület tagja volt, aktív korában pedig szerepet vállalt számos egyetemi bizottság munkájában. Oktató-kutató munkáját több elismeréssel és kitüntetéssel is jutalmazták. 2003-ban elnyerte a Széchenyi István Ösztöndíjat, 2008-ban Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Miniszteri Elismerő Oklevelét vehette át. 2009-ben neki ítélték az Almássy Elemér kitüntetést és még ugyanebben az évben „Az agrárfelsőoktatás tankönyveinek kiadásában kifejtett kimagasló munkásságának elismeréseképpen” Nívódíjban részesült. Oktató munkájának lezárásaképpen 2013-ban megkapta a Pedagógusi Szolgálati Emlékérmet és az Egyetemi Emlékérmet is.
Ezt követően egyetemi magántanárként folytatta aktív tevékenységét, nagy örömmel és töretlen kedvvel vett részt a záróvizsga bizottságok munkájában. Figyelme és érdeklődése nyugdíjba vonulása után sem szűnt meg volt kollégái iránt. Élet- és szakmaszeretete, állandó jókedve, valamint kedvessége és bölcsessége örökké velünk marad.
Emléke szívünkben örökké élni fog!